Főoldal
Bemutatkozás
Tűzoltóságunk története
Munkatársaink
Felszereléseink
Aki vigyáz ránk - Szt. Flórián
Ha baj van!!!
Társszerveink oldalai
Külföldi kapcsolatok
Kapcsolat
Utolsó frissítés dátuma:
2017.11.17. 08:59
Tűzoltóságunk története
Untitled Document

A Tolnai Tűzoltóság története     

 Tolnán többször pusztítottak a lángok. Sajnos a természet legyőzésének korában is előfordult még, hogy nem az ember, hanem a természet lett a győztes. A pusztító tűz okozta romok és az újra győztes emberi teremtő erő új alkotásai közepette önkéntelenül illik felidézni Tolna községének történetét, amelyek hatalmas tűzvészek okozta pusztulásokról emlékeznek. 1745-ben hatalmas tűzvész pusztított Tolnán. A város fele a lángok martaléka lett. Leégett a teljes Duna-parti városrész, az akkori templommal együtt.

        1844-ben még katasztrofálisabban megismétlődött a tűzvész, ekkor 180 ház égett le. 1854-ben 75 ház pusztult el. 1872. május 14-én pedig 19 épületet hamvasztott el a pusztító tűz. Érdekesség, hogy a fenti tűzesetek 90 százaléka szerdai napon történt. Egyesek már csodában hittek, mások gyújtogatókra gyanakodtak, míg végül rájöttek a dolog egyszerű magyarázatára. Általános szokás volt ugyanis, abban az időben Tolnán, hogy az asszonyok hétfőn áztattak, kedden a ruhát a Dunában kimosták, míg szerdán rendbe szedték a konyhát, takarítottak. Eközben a tűzhelyen lévő hamut rendszerint teknőben a padlásra vitték, és a kémény mellett tárolták a hamulúg kedvéért. A legkisebb szellő elég volt arra, hogy a hamuból szétszórja a szikrákat, és ez okozta a gyakori és csodálatosan szerdai napokon jelentkező tűzeseteket.     

   Ebből a néhány történeti adatból is láthatjuk, hogy Tolna község múltjában bőven volt tűzeseti példa. Természetesen ezek után, a józanul gondolkodó férfiakban felmerült a tűzoltó egyesület megalakításának gondolata. Az első terv Geisz László országgyűlési képviselő nevéhez fűződik, aki 1881. július 10-én tanácskozást hívott össze a tűzoltó egyesület megalakítása érdekében. Hivatalosan 1886. június 3-án alakult meg a már alapszabályszerűen működő Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A június 3-i alakuló értekezleten megválasztották az egyesület tiszti karát, az igazgatósági tanács és választmány tagjait. Megválasztásra került a főparancsnok, a helyettese, két fő alparancsnok, négy fő osztályparancsnok, három fő szertárnok, egy fő szivattyúmester, és két fő csővezető. Az igazgatósági tanács tagjai: elnök, alelnök, jegyző, helyettese, három fő választmányi tag, valamint pénztáros és orvos. Az egyesület ekkor már szabályszerűen működött 52 fő aktív tűzoltóval és 20 fő pártoló taggal. Az alakuló gyűlés tehát létrehozta az egyesületet, de hogy működését megkezdhesse még sok volt a tennivaló. Az alapítók lelkes szervező ereje azonban rövid idő alatt áthidalta ezeket a nem kis nehézségeket. Önkéntes adományokból, a községi elöljáróságtól és a kormánytól kapott hozzájárulásokból sikerült előteremteni a működéshez szükséges pénzeszközöket, mely fedezte a szükséges felszerelés és ruházat beszerzését. A megvalósítás során azonban az előzetesen készített költségvetés szűkösnek bizonyult, így kénytelenek voltak kölcsönt felvenni, amit később gyűjtések és táncmulatságok bevételeiből törlesztettek. Időközben elkészült az alapszabály, valamint elkészültek az egyéb szükséges nyomtatványok. 1886. július 11-én felemelő ünnepség keretében a Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület teljes apparátussal megkezdte működését.

 

A korabeli tűzoltócsapat 1933-ból

 

     A megalakulást követően a Tűzoltóság belső életében lázas tevékenység folyt. Hetenként gyűléseztek, ahol megbeszélték a problémákat, éjjeli őrséget adtak és hetenként egy-egy gyakorlatot tartottak. Nagy gondot fordítottak a szertár és a felszerelési tárgyak rendben tartására, hiszen a gyors és hatékony beavatkozásnak elsősorban ez volt és ma is ez az előfeltétele. 1914-ig, az első világháború kezdetének esztendejéig csak személyi változások történtek.

        A háború azonban a község tűzoltóit elszólította. A tagság létszáma egyre csak csökkent. Változás 1921. május 22-én történt, amikor a tisztújítás eredményeként két fő szakaszparancsnok, egy fő alparancsnok, egy fő szertáros, egy fő pénztáros, egy fő egyleti orvos, egy fő jegyző és egy fő gyakorló mester került megválasztásra. Az új vezetőség első dolga a tagtoborzás folytatása volt. Ennek eredményeként 1922-1923-ban az egyesület taglétszáma újra 50 főre emelkedett. Az Egyesület pénzügyi megerősítése érdekében pártoló tagokat kezdtek gyűjteni, a gyűjtés eredményeként az egyesületnek 175 pártoló tagja lett.

        Az 1927-1930-ig tartó időszak az egyesület nyugodt, eseménytelen időszakai közé tartozott. A rendszeresen megtartott gyakorlatokon és néhány kisebb tűzesethez való vonuláson kívül számottevő esemény nem történt. Újabb törést az egyesület életében a II. világháború jelentette, amikor sorra elszólította itthonról az egyesület tagjait. A nagy feladatot az jelentette, hogy az itthon maradt polgári lakosokból meg kellett alakítani a légoltalmi tűzoltó osztagokat. Legsürgősebb feladat ezen osztagok szakszerű kiképzése és oktatása volt.

        1946-ban a háborúból szerencsésen hazatértek vezetésével éledt újjá az egyesület. A felszabadulás után megjelent belügyminiszteri rendelet minden egyesületet, köztük a tűzoltó egyesületeket is feloszlatta. De ugyanakkor ezek helyébe az Állami Tűzoltó Parancsnokság felügyelete alatt Tűzoltó Őrsöket szervezett. A Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület a háború előtt és alatt a Járási Tűzrendészeti Felügyelő hatásköre alatt működött. Ezután sokáig nem volt felsőbb szerve az egyesületnek, amíg az Állami Parancsnokság alá nem helyezték. Az átszervezés és az őrs megalakulása után újra indult az élet. Nagyarányú tagtoborzást kezdtek, melynek eredményeként a háború alatt és után megcsappant tag létszáma újra elérte a 40-45 főt. Az egyesület életére ebben az időben a rendszeres gyakorlati kiképzés, valamint a téli hónapokban a fokozott elméleti oktatás volt a jellemző. 1948-ban az egyesület saját erejéből új ruhával látta el tagjait. Egyesületünk elsőnek a megyében kiépítette a Tűzfelügyelői Hálózatot. Ami azt jelentette, hogy felosztották a községet kisebb körzetekre és tűzoltóink állandóan járták a körzeteiket, ahol részben felvilágosították a lakosságot a megelőző tűzrendészet mibenlétéről, másrészt ellenőrizték a megelőző intézkedések végrehajtását. Ezen tevékenység eredményeként a tűzesetek egyre ritkábbak lettek. 1954-ben a Belügyminisztérium látva a Tolnai Tűzoltó Őrs eredményes és szép munkáját tűzoltó gépkocsit adományozott.

        1956-ban az 1001/1956. (I. 4.) MT. határozat alapján ismét testületi alapra kellett helyezni a tűzoltó mozgalmat. Alakuló ülést hívtak össze, megtörtént a választás, melynek eredményeként egy elnök, két elnökhelyettes, egy titkár, egy pénztáros, három zene és kultúrfelelős, öt pénztárellenőr került megválasztásra a parancsnokot pedig a megyei parancsnok nevezte ki.

        Így érkezünk el 1990-ig, a rendszerváltás idejéhez. Újjáalakult az 1945-ben megszüntetett Magyar Tűzoltó Szövetség. Majd 1991-ben megalakult a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség. Javaslatok készültek az ún. -fehér foltok- felszámolására. A rendszerváltás után új törvények és jogszabályok jelentek meg, sajnálatos módon az önkormányzatokról szóló törvényben a tűz elleni védekezés a nem kötelező feladatok körében jelent meg. Ezért az önkormányzatok többsége nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A tűzoltók várták a tűzvédelmi törvény megjelenését, mert abban bíztak, hogy helyére teszi a rendezetlen kérdéseket. A törvény 1996. május 1. napján jelent meg. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény a hivatásos tűzoltó szervezetet államira és önkormányzatira osztotta. Lehetővé tette, hogy a Tűzoltó Egyesület és a helyi önkormányzat önkéntes tűzoltóság néven köztestületet hozzon létre. Ezt a lehetőséget kihasználva alakult meg 1997. június 14-én a Tolnai Önkéntes Tűzoltóság.